Majd beszélünk!

2019/01/29. - írta: Swordsman

   Szeretem ezt a műfajt, nem is csoda meglehetősen exibicionista és extrovertált személyiségjegyekkel indított útnak a Teremtő és a családi környezet. Manapság igyekszem többet figyelni mint szerepelni, jobban érdekel az amit hallani fogok, mint a saját mondanivalóm. Azt már ismerem. Emlékszem Vámos Miklós Lehetetlen című műsorára. Na, ahogy ő tudott a beszélgető partnerére figyelni, az elementális volt. Szeretnék én is ilyen zavartalan tudatossággal odafordulni a másik felé. Mondd, hallgatlak. Valójában egyre nagyobb a csend egyre kevesebbet beszélek-beszélgetek. Persze, ha barátokkal, ismerősökkel összefutunk, mindig tervben van. A találkozás során rendszeresen elhangzanak: „de jó volna, leülni, beülni, kimenni, persze, főzzünk is valamit, viszem a bográcsot."

Aztán ennyiben maradunk. Majd megbeszéljük, hogy mikor fogunk beszélgetni. S már sodródunk is tovább, mindenki a saját jelenében, hol család van, meg munka, házi és ház körüli dolgok, esetleg némi önmegvalósítás, vagy megzombultan függés a multimédiából és internetből összerótt virtuális kereszten. Esténként kapkodva alvás, soha eleget nem pihentetőn, mert a gondolatok úgy rajzanak elő a tudat alól mint csípős őszi este a harlekin katicák. Hol kétségbeesetten evezve, hol rajtunk kívül álló, önönmagunknál hatalmasabb erők nyomásának engedelmeskedve, de próbálunk haladni valami elképzelt vagy remélt jövő irányába.

Ahol például van időnk egymásra. Képzeletemben egymásra montírozódnak emlékek és remények: mind együtt ülünk egy nagy kockás pléden, nyár van, a tűz felől mámorító füst és étel-illat árad, a poharakban italnemű, ízlés szerint és senki sem siet sehova. Csak beszélgetünk, hol nevetve, önmagunkon, vagy a másikon, hol mélázunk és titkokat osztunk meg egymással, esetleg nagyokat hallgatunk, mert ez az egész túl szép, túl sűrű, és túlságosan élet ahhoz, hogy a szavak elbírják.

Beszélgessünk. De úgy igazán. Ne csak hangokat adjunk ki, mint mindennap, amikor túl kínos a csend - elvégre társas lény lenne az ember – és ahhoz is közös zaj kell, hogy jelezzük egymásnak Nincs Semmi Baj (by: Fodor Ákos: 3 negatív szó) Egyre nehezebben viselem a semmit mondást. Zavar amikor olyan szavak, mondatok potyognak ki a számon, amik csak némi emotív jelzés-értékkel bírnak: „Látlak. Kedvellek/nem kedvellek.” Komplett társalgás imitációk születnek így. Hogyan lehet ekkora hangos némaságban létezni? 

Rideg, fekete, nehéz követ tapogatok a folyóban. Ez nem egy gömböcre koptatott szép színes kavics a patakból, mit megcsodálunk és kiteszünk otthon a polcra, mert jó ránézni. Talán túl mélyre merültem. Igaz, senki nem ígérte, hogy minden könnyű és boldog lesz. Akkor legalább legyen bátor és őszinte: fojtogat a mindennapok magánya. Rég volt és hiányzik, mikor zajos társaságban, ezerfelé csapongó témák seregén  át, (néha egymást túlkiabálva, a másik szavába vágva) esténként megváltottuk a világot. Mikor volt mondanivalóm és volt akit érdekelt annyira, hogy meghallgassa és akár vitába szálljon vele. Mikor úgy csüngtem valaki szavain, hogy nem számított semmi más, mert tudtam, hogy amit akkor és ott nekem mondani fog, az megváltoztatja a világról alkotott képem. („Falatnyi kalandozások énben időben.” Micsoda pompázatos szellemi önkannibalizmus. Néha félek ettől a műfajtól.) A család nagyon szűk, nagyon intim és érzelmi erekkel vastagon behálózott Utolsó Meghitt Zugán túl, látom a távoli világítótornyok barátságos fényeit, de az étert többnyire üres sistergés és zúgás tölti be.

Beszélgessünk. De úgy igazán. Nem is tudom mit mondanék. Inkább csak letörnék egy darabot a lelkemből és megosztanám veled. A szavak meg majd előkerülnek hozzá innen-onnan.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kecskesblogol.blog.hu/api/trackback/id/tr6814595790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása