Mióta felnőttem, megeszem a szikkadt kenyeret is,
nem köpködöm szét a szőlő héját, akkor sem ha keserű.
Nem akarok már egy egész dinnyét felfalni,
és képes vagyok kétszerre megenni egyetlen tábla csokit.
Helyére teszem a dolgokat, otthon magamtól papucsot veszek.
Nem dobálom kupacba a ruháimat, nem olvasok a takaró alatt,
és nem szaladgálok a lépcsőházban. Sem.
Azt hiszem tök uncsi öreg lettem…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.