Én vagyunk a tudattalan emberhalmaz. Én vagyunk a tömeg.
Teremtőnk értetek jöttünk, hogy leszámoljunk veletek.
Beszélhetsz hozzánk már nem értünk. Mikor kérleltünk titeket, meg sem hallottatok.
Hát eldobtuk szavaink s füleink betömött járatok.
Most torkaink szakadtából ordítunk, röhögünk, sikítunk és sírunk
Magunkért, értetek és rajtatok.
Ti tanítottatok minket parancsra gyűlölni, s alattomos jó tanáraink voltatok
Hát most gyűlölünk izzón, tudat nélkül, ösztönösen és vakon – láthatod.
Odafönn Vezérlő atyánk mondd, ugye büszke vagy ránk?
Nektek kellett minden erőnk, időnk, s bármikor jók voltunk, kussra és tapsra,
gyártósorra, halálsorra, falu végén az árokba, közmunkában bőrig ázva,
kihasználva, megalázva, kinevetve, olcsó morzsákkal zsebretéve.
S míg belőlünk vastagon csorgott a profit a hatalom és a haszon megtűrtetek,
Majd félredobtatok mint unt játékot, haszontalan, kizsigerelt tetemet.
Hát most értetek jöttünk s mindenestől kelletek:
A nyaralás-ízű bőrötök, a plazmánk dúsította véretek,
A dologtalan tenyészett húsotok, koponyátokból a számító szürke velő,
Tüdőtökből az utolsó levegő
S végül az a rég halott, hazug, törtető szívetek
Én vagyunk a Horda és felkeltettetek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.